Prológus

Teamama:

Réges-régen, egy távoli ország csodálatos kastélyában élt egy ifjú herceg. Mindene megvolt és mindent megkapott. Talán ezért lett elkényeztetett, önző és hiú. Ám egy viharos tél éjszakán öreg koldusasszony zörgetett a vár kapuján. Bebocsátást kért és egy gyönyörű rózsát kínált ha a kemény hideg elől menedéket kap. A herceg viszolygott a vénségtől kigúnyolta ajándékát és elzavarta. „A szépség a lélekben lakozik” intette az öregasszony. Az ifjú csak nevetett és elkergette. A csúf némber ekkor gyönyörű tündérré változott a fiú a bocsánatáért esedezett de túl későn, és mert parányi szikrája sem volt szívében a szeretetnek a szépséges lány ocsmány szörnyeteggé változtatta. És vele együtt elvarázsolta a kastély összes lakóját. Az ifjú herceg szégyenében kastélya legmélyére húzódott s a tündér örök emlékeztetőül varázstükrét és a rózsát adta a szerencsétlen kamasznak. A tükör lett egyetlen ablaka a külvilágra. S a bűbájos rózsa pedig évekig tartó virágzásba kezdett. Az átkot a herceg csak akkor törheti meg ha megtanul szeretni és őt is viszontszeretik. De ha ez nem történne meg mielőtt a rózsa utolsó szirma lehull az átok az idők végezetéig tart. Ahogy múltak az évek úgy hatalmasodott el a hercegen a kétségbeesés, kit szerethetne őt így, és ki szerethetné őt, a Szörnyeteget?

Én

Gaston:

Tudd meg erről álmodtál sok-sok éjjen át,

Jő egy srác ki megtalál s gyűrűt húz terád.

Így leszel kincs férjed oldalán

Légy hát a trófeám!

Párok közt a házasság príma üzletág,

Sok-sok piszkos kisbabát így nyer a világ

Öntözzük a Gaston családfát.

Picim, egy hős vár rád!

Minden srácunk bajnok lesz!

Belle:

Fel nem foghatom

Gaston:

Fitneszórát vesz

Belle:

Ezt nem hallgatom

Gaston:

Együtt moccan sok-sok Gaston mind

Belle:

Ez egy őrület

Gaston:

Téged vár a háztartás

Belle:

Antiférj jelölt

Gaston:

S a boldog kárpótlás

Belle:

Én csak szánom őt

Gaston:

Hogy életedben én leszek a férj

Képzeld csak el: egyszerű vadászház a frissen elejtett zsákmányomat sütöd nyárson, közben masszírozod a lábamat a kicsik pedig a földön hancúroznak a kutyákkal, lesznek hatan vagy heten.

Belle:

A kutyák?

Gaston:

Nem Belle! A kisfiuk. Jóképű széltolók mint én.

Belle:

És ezt képzeljem el?!

Gaston:

Minden szinte csúcs szuper lesz e büszke pár

Kéz a kézben ahogy kell, nincsen akadály

Rád kacsint a végzet, fogadd el!

Együtt, csak így lesz csodás az élet, velem, csak próbáld meg!

Nem tagadd, nem szégyen, hogy rajongsz te értem, vár ránk az oltár!

Szóval Belle mit mondasz? Igen vagy… óh, igen!

Belle:

Nem vagyok méltó hozzád!

Gaston:

Ki az? Belle!  

Nincs szépség a földön

Szörnyeteg:

Ő ezt nem értheti, oly kevés maradt az emberségemből. Oly nagyon kevés.

Rám néz s egy szörnyet lát, lelkem rút béklyóját,

Nyomát sem mutattam a kedvességnek.

Torz lett mi szép volt rég, testemből megszöknék,

Őrülté, vakká tett az önzőségem.

Meghalt minden álmom, rút magányom nem nyer feloldozást.

Hajszolt, átkos lényem rideg mérgem bűnöst láttat nem mást.

Nincs szépség a földön, nincs jóság csak börtön,

Nincs más út és vágy, szeretnem kell őt.

Mért nem tudja lelkem, őt hogy kell szeretnem?

S ő mért is szeretne úgy ahogy én őt itt?

Ha e lányt nem akkor kit?

Látnom kellett volna rég, mindazt mit a sors rám mért.

Önmagamtól elfogultan éltem.

Nincs érzés mi fájóbb, nincs élet mi vádlóbb,

Nincs cél semmi több, szeretnem kell őt!

Nincs más vágy mi éltet, nincs remény csak végzet,

Ő hozhatna nekem még földi megváltást.

Az idő elszáll, szerelem nem vár,

Pusztul vélem, jöjj hát halál!

Szépség és a Szörny

Ősi monda szól

Tiszta és való

Két sors, rögös út

Összeér a múlt

S olvad már a hó

Összeér a múlt

S olvad már a hó

Furcsa pillanat

Hátrányból előny

Lelkük megremeg,

Két ijedt gyerek

Szépség és a Szörny

Vannak még csodák

Félre mind a bút

Ragyog már az ég

S együtt így lesz szép

Jövő és a múlt

Ősi monda szál

Vén, mint az idő

Keserédes dal

Változást akar

Megváltó erő

Kelj föl drága nap

Áradj fényözön

Ősi monda vár

Párra hogy talál

Szépség és a Szörny

Ősi monda száll

Egymásra talál

Szépség és a Szörny

Nincs szépség a földön (repríz)

Nem tört meg az átok, szétzúzott egy álmot,

Nem mondta ki ő, nem szeret engem.

Nincs jóság a földön, nincs remény csak börtön,

Hát most végre tudom, esélyem sincs több már.

A remény elszáll, semmi már nem vár, válts meg már te jó halál!